v. ~UTÁL, (meg-útál) ösz. áth. 1) Valamit undok, csunya, csömörletes, gyomorkeverő dolog gyanánt magától eltaszít, vagy kerül; megundorodik valamitől. Megutálni a tisztátalan lakot, büdös ételt. 2) Erkölcsi érzelme fölgerjed valakinek v. valaminek aljassága, elvetemedettsége, gonoszsága ellen, s nem csak nem viseltetik vonzalommal hozzá, hanem inkább magától eltaszítja és megveti. Megutálni a hizelgő, és szolgalelkü embereket. A Tatrosi codexben am. elmellőz. "A követ, kit a rakók megutáltanak (neglexerunt), ez lött a szegeletnek fejezetében. V. ö. ÚTÁL.