, (meg-törik) ösz. k. Részei azon erőszakos működés által, melyet törésnek nevezünk, megbomlanak, s öszvetartó szilárdságuk elmúlik. Különösen a hullámról szólva am. megtöremtik (l. ezt); és a hajókötélről am. megmacskásodik. Mondják a hajóról is: A hajó megtörik (scheitert). Továbbá a fénysugárról, midőn rézsutosan valamely átlátszó testre esik, és részben azon keresztül hat stb. Átv. ért. mondjuk az akarat határozatairól, s illetőleg emberről, midőn szilárdsága bizonyos ellennyomásnak engedni kénytelen. V. ö. TÖRIK.