v. ~SZÓLIT, (meg-szólít) ösz. áth. 1) Valakit fölhí vagy készt, hogy szóljon. A hallgatag embert megszólítani. 2) Valakihez szól a végre, hogy kérdezzen tőle valamit, vagy hogy megintse, vagy beszélgetés végett stb. Már többet megszólítottam, és senki sem tudta megmondani, kié ez a ház. Megszólítani az utczai pajkos gyerkőczöt. Megszólítani az idegen utitársat. Szólítsd meg őt, te tudsz a nyelvén. V. ö. SZÓLÍT.