v. ~TISZTIT, (meg-tisztít) ösz. 1) Eszközli, hogy ami mocskos, szennyes, ronda volt, csinossá, fényessé stb. legyen. Megtisztítani a sáros csizmákat, a poros, pelyhes öltönyöket. Megtisztítani a rozsdás kardot, kést. Megtisztítani a mocskos fogakat. 2) Az idegen nemü keveréket, részeket elválasztja, kiszedi belőle. A buzát megtisztítani a konkolytól. Vizahólyaggal megtisztítani a bort. A kóczos kendert gerebennel megtisztítani. 3) Átv. ért. az erkölcsi szennyet lemossa magáról, vagy másról. Bizonyos vádaktól megtisztítani magát. A valódi bánat, megjobbulás és elégtétel megtisztítja a bünöst.