, (meg-tisztěl) ösz. áth. 1) Valakinek személye iránt bizonyos kegyeletet mutat, megelőzőleg viseli magát. Köszöntve, süvegvetve megtisztelni az érdemes férfiakat. Különösen mintegy bevezetésül használja a nép, midőn előkelőbb személylyel szóllani akar, s néha am. megkövet. Megtisztelem alássan a tekintetes urat. Szépen megtisztelem, ha tatán hibáztam. 2) Valakinek bizonyos ajándékkal, adománynyal szolgál, vagy fáradságát némileg megjutalmazza. Engedje meg, hogy verseimmel megtisztelhessem önt. A szerkesztő bőkezüleg megtisztelte dolgozó társait.