v. ~TESTĚSIT, (meg-testesít) ösz. áth. 1) Eszközli, hogy valakinek teste tetemesebb, izmosabb, vastagabb legyen. 2) Átv. ért. valamely elvont, vagy szellemi tárgyat mintegy érzékek által megfoghatólag állít elé, vagy, ami csak képzeletben létezett, azt valósítja. Mit a költő megénekel, azt a szobrász megtestesíti. A régiek megtestesítették isteneiket.
"Megtestesíted a jó erkölcsöket,
És azok a nézőt szent tűzzel töltik be.
Vida Lászlóhoz, a magyar szinész pártolójához. Szemere Pál.