, (meg-terěm) ösz. önh. Szoros ért. mondjuk növényekről, s am. megfoganszik, tenyészik, és felnövekszik. E földben mindenféle gabona megterem. Hideg földben és országban, a meleg éghajlati növények meg nem teremnek. Mondják emberről is, de jobbára csak részesülőben, pl. jól megtermett legény, am. jó növésü, termetü. Tárgyesetes viszonynévvel áthatólag használva am. megfogan, és tenyészt bizonyos növényt, s illetőleg gyümölcsöt. A mi földünk megtermi a búzát, kölest. A nyár és ősz megtermi a maga gyümölcsét. V. ö. TEREM ige.