v. ~TÉRIT, (meg-térít) ösz. áth. 1) Valakit az erényesség elhagyott ösvényére viszszavezet, erkölcsileg megjavít. Megtéríteni a bűnöst. 2) Az általa legüdvösbnek tartott hitvallásra általvezet, különösen a keresztény hit tanainak elfogadására és követésére bír, legszorosb és a római katholika egyház értelmében az ennek egységétől elszakadt keresztényt annak kebelébe viszszavezeti. 3) Bizonyos kárt, veszteséget viszszafizet, helyreállít, kárpótol. Az ellopott jószágot megtéríteni. A háboruban szenvedett károkat az állodalom megtérítette. Itt a meg am. viszsza.