, (meg-talál) ösz. áth. 1) Arra, ami elveszett vagy eltévelyedett, ismét ráakad. Megtalálta az elvesztett gyűrűt és pénzt. Kerestem mindenütt, de nem találtam meg. Az eltévelyedett csikót a harmadik határban találtam meg. 2) Megleli, amit más vesztett el. Aki megtalálta erszényemet, adja vissza. 3) Véletlenül öszvejön, vagy érintkezik valamivel. Megtalálta zsák a foltját, eczetes kanna a dugóját. (Km.). 4) Régiesen és tájdivatosan am. megkér, megkeres. "Talált meg minket könyörgésével Halmágyi Mihály deák. "Talált meg minket levele által Cháki Anna mi atyánkfia. (Báthori István lengyel kir. levelei 1584-ből). "Esmeg uramat ő nagyságát akarom érte megtalálnom. (Levél 1557-ből. Szalay Á. 400. m. l.). 5) Midőn határtalan viszonyigével áll kapcsolatban, alapfogalom benne a véletlent, történeteset jelentő talán, s ekkor a meg tulajdonkép a viszonyigére vonatkozik s különirandó, pl. Ha atyám meg talál jönni, am. ha talán megjön. Ha meg találnál betegedni, am. ha talán megbetegednél. V. ö. TALÁL, és TALÁN.