v. ~TANUL, (meg-tanúl) ösz. áth. 1) Bizonyos ismeretet vagy ügyességet magáévá tesz. Különösen valamit emlékező tehetségével megjegyez. Megtanulni az anyai, és némely idegen nyelvet. A fiú megtanulja a feladott leczkét. Megtanulni valamely mesterséget. Ez értelemben helyesebben: tanól. 2) Önhatólag, tárgyesetes viszonynév nélkül, határtalan igével használtatik, s am. bizonyos cselekvés vagy szenvedés, vagy állapot gyakorlásában ügyességet szerez. Megtanul irni, olvasni. Megtanul sütni, főzni, varrni. Midőn nyelvről van szó, az illető nyelv neve határozó alakot vesz föl, pl. Megtanulok francziául, olaszul, angolul. V. ö. TANÚL.