, (meg-szenved) ösz. áth. Annak daczára, hogy nem tetszik neki, mégis eltűr, vagy létezni enged valamit v. valakit. A béketürő úr megszenvedi a rosz cselédet. Ily rendetlenséget hogy tudsz megszenvedni? Ezt meg nem szenvedem. Önhatólag és tárgyesetes viszonynév nélkül am. valamiért lakol, bünhödik, vagy sokat, folytonosan szenved. Bűneidért elébb-utóbb megszenvedsz. Az ostrom alatt ugyan megszenvedtünk. V. ö. SZENVED.