v. ~SZÜN, (meg-szün) ösz. önh. Saját akarata vagy ösztöne szerént valaminek gyakorlatát, folytatását megszakasztja. A gyermek, ha emlőt adnak neki, megszün sírni. Mikor szünsz meg már haragudni? Ha meg nem szüntök zavarogni, rendőröket hivatok. A kancza megszün nyerítni, ha csikaját megtalálta. A lelketlen vagy elvont tárgyakra vonatkozólag, szabatosan megszünik használandó. Megszünik a zivatar, a szélvész, a zaj. Megszünik a háború. A kerék, ha valamely erő tovább nem hajtja, megszünik forogni.
"A káprázat eltünik,
S boldogságom megszünik.
Kisfaludi S.
"Megszünt minden fuvalom,
S mosolygott a fájdalom.
Ugyanaz.