v. ~SZORIT, (meg-szorít) ösz. áth. 1) Valamely rugalmas testet úgy öszvenyom, hogy előbbi terjedelméhez képest kisebb helyet foglal el. Itt a meg am. öszve. Megszorítani a szivacsot, a puha kenyeret. Megszorítani valakinek kezét. 2) Akármily testet úgy megköt, hogy helyén megfeszüljön, s ne mozogjon. Megszorítani a nyerget. Megszorítani a szekérre rakott holmit. 3) Embert vagy más állatot szűk helyre zár, s úgy körülvesz, hogy ne szabadulhasson. Megszorítani az ellenséget. Hajtóvadászatban megszorítani a vadakat. Átv. ért. erkölcsileg szűk korlátok közé fog. Megszorítani a nemzet szabadságát. V. ö. SZORÍT.