, (meg-szeret) ösz. áth. Valaki v. valami iránt azon tetsző és kedves érzelem gerjed benne, melynél fogva azt magáévá tenni, vagy vele lenni, vele egyesülni vágy, megtetszik neki. Valakit lelki vagy testi szép tulajdonságaiért megszeretni. Őt meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Akit én szeretek, meg van az szeretve.
"A szép lovat megszereté,
Hogy ki miatt földét elveszté.
Csáti Demeter.
"Számtalan sok (fegyver) közül egyet megszerete,
Oldalára eztet vitézül felköté.
Zrinyi.
V. ö. SZERET.