, (meg-szentěl) ösz. áth. Általán hitvallási, hitszertartási értelemben használtatik. 1) Bizonyos napokat különös tiszteletből az egyház rendelete szerént meginnepel, s lelki dolgok, úgymint imádságok, s más ájtatosságok gyakorlatával tölt el. Megszentelni a vasárnapokat, az innepeket. Megszentelni Urunk születése, halála, és feltámadása napjait. 2) Némely, az egyházi szertartáshoz tartozó dolgokat bizonyos imák és szertartások által az illető hívek előtt tisztelet és kegyelet tárgyaivá avat. Megszentelni a vizet, olajt, viaszgyertyát, barkát. Megszentelni az oltárt, a harangokat, az egyházi öltönyöket. 3) Bizonyos szertartások által holmi használatra, és éldeletre való dolgok sikerüléseért Isten áldását kéri. Megszentelni a husvéti eledeleket. Megszentelni az új hajót, zászlót. 4) Bibliai értelemben Szentté tesz, azaz a valódi, az igaz hívek sorába igtat, s Isten kegyelmére méltat. Szent Pál apostol szerént a hit jó cselekedetek nélkül meg nem szenteli az embert. V. ö. SZENT, SZENTĚL.