v. ~SZÉGYENIT, (meg-szégyenít) ösz. áth. Eszközli, vagy okot ad rá, hogy valaki szégyenelje magát, vagy hogy mások szemében és véleménye szerént szégyent valljon. Pirongatás, feddés, dorgálás, nyilvános büntetés által megszégyeníteni valakit. A rosz fiú megszégyeníti szülőit. A hetvenkedőt elmés gúny és czáfolat által megszégyeníteni.
"Villámszava megszégyeníté
A gonoszok s czudarok dagályát.
Berzsenyi D.
Néha szelidebb jelentéssel am. oly jeles tettet követ el, mely által a vele viszonyban levőkön kitesz, vagy másokat bizonyos kedveskedésben, szivességben stb. megelőz. Az öreg úr oly szépen és könnyen tánczol, hogy minket fiatalokat megszégyenít. Ön megszégyenít engem, mert nekem lett volna kötelességem ezt tenni. V. ö. SZÉGYENÍT.