v. ~SZELIDÜL, (meg-szelídűl) ösz. önh. 1) A vad, vagy szilaj állat, vagy átv. ért. indulat, szelíd, azaz nyájas, engedelmes természetet ölt. A fűevő vadak hamarabb megszelídülnek, mint a ragadozók.
"Úgy tetszik megszelídülnek,
S egy parányit megenyhülnek
Vad fájdalmi szivemnek.
Kisfaludy S.
2) A vadon tenyészett növény mívelés által megnemesedik. 3) Mondjuk zordon időről, vagy éghajlatról is, midőn előbbi zordonságából alább hagy. A föld mivelése, és tavak lecsapolása által a zordon éghajlat megszelídül. V. ö. SZELÍD.