v. ~SIMIT, (meg-simít) ösz. áth. 1) Valamely gubanczos, bojtos, kóczos, borzas, vagy ránczos, zsugorodott, egyenetlen fölszinü testet úgy megnyom, vagy bizonyos eszközzel úgy rendez, hogy síma, azaz meneteles, lapos fölszine legyen. Tenyérrel, kefével, fésűvel megsimítani a borzas hajat. Megsimítani a falra hányt vakolatot. Márványlappal megsimítani a papírt. 2) Kedvezve vagy hizelegve, vagy akármely más okból tenyerét végig húzza valamin. Megsimítani a kedves gyermek arczát. Megsimítani a ló nyakát. 3) Átv. ért. megsimította a guta, am. megütötte. 4) Mátyusföldén, megsimítani az épület falait, am. megmeszelni. V. ö. SÍMA.