, (meg-riad) ösz. önh. 1) Valamely erősebb hangu fuvó vagy verő hangszer megszólamlik. Megriad a kürt, a tárogató, a trombita. Megriad a tábori dob.
"Reggeli éhomra falatozván máskor,
Megriad a kürtszó, első harapáskor.
Arany, Buda halála.
2) Hirtelen megijed, vagy megrezzen. A vészharang szavára megriadni. 3) A Balaton mellékén mondják a jégről, midőn nagy ropogással megreped, s az ilyetén repedék neve riadó v. riadás. V. ö. RIAD.