, (meg-rögzik) ösz. k. Tulajd. ért. annyi volna, mint röggé válik, s mint olyan állandóan megmarad, de csak átv. értelemben divatozik, s am. rög gyanánt megkeményedik, megerősödik, változatlanul megáll. Használtatik pedig erkölcsi rosz jellemre vonatkozólag, s am. valamely rosz szokásban, gonoszságban megátalkodik. Megrögzött benne a bűn. Megrögzött gonosztévő. A megrögzött szokás megköti a józan értelmet. (Km.)