, (meg-szólal) ösz. önh. Hallgatni megszünvén, elkezd szólni, beszélni. Sokáig hallgatott, végre megszólalt. Szeretjük mi is a szabadságot, s azért készek is volnánk megszólalni. (Gróf Eszterházy M. nádor levele Rákóczy Gy. erd. fejedelemhez. 1644.). Szélesb ért. am. hangzani kezd. Megszólalnak a harangok. Megszólalnak az ágyúk. Megszólal a zene. V. ö. SZÓL.