, (meg-mond) ösz. áth. 1) Gondolatát, szándékát szóval kifejezi. Megmondjam, mit gondoltam? Előre megmondom, hogy a tanácsban ellened nyilatkozom. 2) Néha am. megvall, nem tagad. Tehát megmondom, hogy én voltam. Ugyan mondd meg, te tetted-e ezt? 3) Valamit bejelent, vagy vád gyanánt felad. Mondd meg az úrnak, hogy már itt vagyunk. Kérlek, meg ne mondd a tanitónak, hogy nem tudom a leczkémet.