, (meg-maraszt) ösz. áth. Eszközli, hogy megmaradjon, hogy el ne távozzék valaki; el nem ereszt. Megmarasztani a hű szolgát. Megmarasztani a kedves vendégeket. Törvénykezési ért. a biróság az ellenfél keresetéhez vagy kéréséhez képest egészen vagy részben elitél, különösen valamely büntetésre kárhoztat valakit; szokottabban: el- vagy lemaraszt. V. ö. MARASZT.