, (meg-kerűl) ösz. áth. 1) Bizonyos tért körüljár. Megkerülni a várost, a város határát. Megkerülni a tavat, a szőlőhegyet. Megkerülni a földgolyót. 2) Megkerít.
"Jeles főhadakat vele megkerüle,
Kikkel gazdagságot, sok szépséget lele.
Tinódi.
Eredetileg s helyesebben megkeről, különbözőleg azon megkerül igétől, melynek törzsöke kerül s önható jelentésü. V. ö. KERŐL, KERŰL.