, (meg-kaparít) ösz. áth. 1) Mondják igen takarékos vagy fösvény emberről, ki holmi jószágot, pénzt gondosan megtakarít, vagyis kaparó kutya módjára öszvehalmoz. Mit a fösvény apa megkaparított volt, a pazarló fiú elköltötte. 2) Népies kifejezéssel am. kapó kutyaként körmeivel megragad, megfog, vagy kézre kerít valamit v. valakit. Megkaparították a tolvajt. V. ö. KAPARÍT.