, (meg-nyugszik) ösz. önh. Kedélye háborogni, aggódni, félni megszünik. Mióta azon gyülölt embert nem látom, egészen megnyugodtam. Nyugodjatok meg, jót állok érte, hogy semmi bajotok nem lesz. Különösen mondjuk kétkedő emberről, midőn valamiben megbízik, vagy valamit jó gyanánt elfogad, s nincs kifogása ellene, megelégszik vele. Isten akaratában, a becsületes emberek tanácsában megnyugodni. Akármit határoztok felőlem, én megnyugszom benne.
"A szív kebelemben édesdeden érez,
Megnyugodt most egyszer s belülről nem vérez.
Bessenyei.
"Nyugodj meg az ég tetszésén,
Változhatatlan végzésén.
Népd.