, (meg-nyomod) ösz. áth. A székelyeknél és a régieknél am. meg- vagy lenyom, megtapod. "És leveté az erősségből és a csillagokból és megnyomodá (conculcavit) azokat. (Bécsi codex. Daniel. VIII.). "És Jéruzsálem megnyomottatik (azaz nyomodtatik) pogányoktól (calcabitur a gentibus. Tatrosi cod. Lukács XXI. Pestinél: eltapottatik azaz tapodtatik). "Az gyöngyöt ne himcsétök el a disznók között, ne talántál megnyomodják ütet. (Góry-codex).