, (meg-nyílik) ösz. k. Széles ért. valamely testnek részei között hézag, rés, repedés támad. Megnyílik a föld, midőn a nagy szárazság miatt megreped. Megnyílik az érett bab, borsó hüvelye. Megnyílik a dió héja, midőn elültetik és csirája kibúvik. Megnyílik az ember szája, midőn szólni vagy enni akar.
"Megnyílik az ég szememnek és fűlemnek.
Kazinczy Ferencz.
"Ha majd kimégy e völgyből, megnyílik
Előtted a sík.
Vörösmarty.
Szorosb ért. valamely zár, vagy ajtó, kapuféle stb. csukó eszköz kitárul, s illetőleg hézagot képez. Megnyíltak a zárak, a kapuk. V. ö. NYÍLIK.