, (meg-némít) ösz. áth. 1) Szoros ért. némává tesz valakit, vagyis beszédszerveit úgy megrontja, megsemmisíti, vagy megakadályozza, hogy ne beszélhessen. 2) Átv. ért. erkölcsi erővel, pl. fenyegetéssel vagy megvesztegetéssel eszközli, hogy valaki bizonyos dologról hallgasson, hogy nyilatkozni ne merjen. Szigoru rendőri szabályok által megnémítni az izgatókat, a sajtót. Ezen 2-ik értelemben a meg fölcserélhető sőt szokottabb el igekötővel: elnémít.