, (meg-marad) ösz. önh. 1) Folytatólag létezik bizonyos állapotban. Emlékezete örökké megmarad. Én megmaradok véleményem mellett. Régi szolgálatában megmarad.
"Most, hogy hozzánk bejött kölcsönös czifraság,
A szín megmaradott, eltűnt a valóság.
B. Orczy Lőrincz.
2) A vele viszonyban levők elfogyta vagy elmulta után is létezik. A seregnek csak harmada maradt meg, a többiek elvesztek. Ha elfogy is a hold, megmarad a neve. (Km.).
"Érjük be avval, ami megmaradt.
Vörösmarty.
A régieknél ,elmarad értelemben is: "Mikoron megmaradott volna ő társátul. (Carthausi névtelen). V. ö. MARAD, és MEG. (2).