, (meg-lep) ösz. áth. 1) Bizonyos térre vagy testre rászáll, s azt testével betakarja, befödi. A vetéseket meglepik a vadludak. A czukros ételt meglepik a legyek. A lepkék, méhek meglepték a virágokat. Meglepte a víz a föld szinét. (Szabó D.). Ez értelemben megegyezik vele az ellep. 2) Valakire váratlanul, véletlenül rábukkan, s mintegy testével elnyomja. A madarat fészkében, a zsiványokat tanyájokon meglepni. Meglepni az ellenséget. 3) Valamely váratlan dologgal, melynek semmi látható vagy észrevehető előzményei nem voltak, eléállani. Valamely jeles találmánynyal meglepni a világot.
"Meg-meglep olykor, mintegy örömkövet
Jobb életből, egy boldog édes álom.
Szemere Pál.
Különösen, midőn valaki váratlanul valami kedves dolgot teszén másnak. Ritka becsü ajándékkal meglepni valakit. V. ö. LEP.