, (meg-lel) ösz. áth. Keresés által megtalál valamit, rájön valamire. Ki mit keres, megleli. (Km.) Meglelte zsák a foltját. (Km.) V. ö. LEL. A régieknél ,megtalál szóval hason értelemben gyakran eléjön a mai ,megkeres (= levélben v. iratban megkér) helyett. "Uram nekem semmit nem írt egyebet, hanem ezt, hogy te kegy(elme)det lelte meg, mint bízott barátját. (Levél 1554-ből. Szalay Á. 400 m. l.).