, (meg-küzd) ösz. önh. Szoros ért. valakivel megbirkozik, hogy erejét, és ügyességét kimutassa. Megküzdeni valakivel a harczjátékban. Szélesb ért. megví a csatában, harczban. Átv. ért. valamely viszontagsággal vagy nehézséggel szembeszáll, s minden erejével rajta van, hogy a viszontagság nyomasztó hatását megsemmisítse, a nehézséget legyőzze. Az erős lelkü férfi megküzd a sors csapásaival. Megküzdeni valamely bonyolúlt feladattal. V. ö. KÜZD.