, (meg-lakik) alakjára nézve ösz. k., de ezen öszvetételben, mint több más igék a ,meg igekötővel, az elsőbb jelentésekben ez is tárgyesetes viszonynévvel használtatik. Meglakni a várost, falut. Meglakni az ünnepet. Néha am. elégségig, sokáig lakik valahol. Miután Párist meglakta volt, visszatért hazájába. Midőn a lakik evést ivást jelent, tájdivatosan am. sokat eszik, iszik, jól lakik. Egész torkig meglakott, különösebben am. megrészegedett; máskép ellakik.