, MEGKIMÉL, (meg-kímél) ösz. áth. 1) Valakit kedvezésből, hajlamból, szeretetből kedvetlen benyomásoktól megőriz, valamire nem erőtet, nem fáraszt. Meg akartalak kímélni, azért nem alkalmatlankodtam kérésemmel nálad. Kímélj meg ezen fáradságtól. 2) Képesént bánik valamivel, s vigyáz rá, hogy ne romoljék, hogy kár ne essék benne, ne kopjék stb. Megkímélni a barmot. Megkímélni a ruhát. 3) Takarékosság, mértékletesség által holmit megtart, el nem költ. Megkímélni a pénzt. Bérének egy részét megkimélte. V. ö. KÍMÉL.