, (meg-kerít) ösz. áth. 1) Kerítve, azaz körben űzve, hajtva megfog, hatalmába ejt. A hajtóvadászok megkerítik a nyulakat. 2) Különféle uton módon, alattomosan, mesterségesen megszerez valamit. A lókötő addig kerülgette a ménest, míg egy pár csikót meg nem kerített. Akárhogy teszem szerét, de megkerítem. 3) Valakit mesterséges úton megcsal vagy elcsábít. Szép szóval, hizelgéssel, igéretekkel megkeríteni valakit. Bujálkodás végett megkeríteni valamely nőt.