v. ~KEMÉNYIT, (meg-kemónyít) ösz. áth. Valamit keménynyé tesz. Kavicscsal, kővel megkeményíteni az agyagos útat. Pőrölylyel megkeményíteni a lágy vasat. Átv. ért, testét, kedélyét, akaratát a külső benyomások ellen megszilárdítja, s mintegy érzéketlenekké, hajthatlanokká teszi. Szigorú élet által megkeményíteni a testet. Megkeményitette magát, s nem engedett semmit. "És megkeményíté az Úr a Faraó (Faraónak) szivét. (Mózes II. 9. 12. Káldi, Károlyi.) V. ö. KEMÉNY.