, (meg-jár) ösz. önh. 1) Tárgyesetes viszonynévvel, bizonyos helyen, téren, vidéken ide-oda jár, vagy bizonyos utat megtesz. Megjárni valamely várost, megyét, országot. Megjárni a bányákat. Megjárni az erdőt, határt. Egy utat kétszer megjárni. Megjárni a száz tű hoszszát. (Km.).
"Engem küldtek téged látnom,
Országodat mind megjárnom.
Csáti Demeter.
2) Mondják tánczosról. Megjárja a toborzót, a csárdást, kanásztánczot.
"Gyános Gyankó gyól meg-gyárd,
Gyól meg-gyártasd a Gyutkát.
E verssel gúnyolják némely vasvármegyeiek kiejtését, e helyett:
"János Jankó jól megjárd,
Jól megjártassad Jutkát.
3) Átv. ért. a nedv, levegő, szél, füst, szag, általhat bizonyos testeken vagy helyeken. A nedvesség megjárja a földet, a növényeket. A fris levegő megjárja a nyitott szobát. A füst megjárja a kéménybe akasztott húst. A bor megjárta a fejét. 4) Átv. ért. a viszonyszó mellett leginkább ~val ~vel raggal pl. valakivel vagy valamivel megjárni, am. roszul járni, vagyis rosz sikerét látni a velök való viszonynak. Szolgámmal megjártam, mert meglopott, és elszökött. Ovakodjál ezen embertől, mert különben megjárod vele. Én ugyan megjártam. Megjárni a bolondját. Általában és egyszerüen is: megjárta am. roszul járt, pórul járt; majd megjárja am. pórul fog járni am. bolond módon fog cselekedni. Szintén átv. ért. az egyesszámu harmadik személyben: megjárja, am. a maga nemében meglehetős, türhető, elég jó, szép, helyes stb. Tréfának megjárja. Jó-e az a bor? "Megjárja. Hogy tetszik? "Megjárja. Szoros a köntös. Hagyd el! megjárja.