, (meg-illet) ösz. áth. Szoros ért. valamihez úgy nyúl, úgy érint valamit, hogy könnyű mozgásba jő. Ez értelemben az illet egy eredetű az illeg billeg, illen billen igékkel, melyek gyöngéd mozgást jelentenek. Újjal megilletni a sebet. A szellő megilleti a fák leveleit. Szélesb ért. megtapint, megérint valamit, de csak gyöngéden. Átv. ért. mondják olyasmiről, mi valakinek állapotához illő, kellő, mihez mintegy igénye van. Az elüljárót megilleti a tisztelet. V. ö. ILLET.