, (meg-jelenés) ösz. fn. 1) Midőn valamely szellemi lény bizonyos jelek által láthatóvá vagy hallhatóvá teszi magát. Szent Mihály megjelenése. Angyalok megjelenése. Szentlélek megjelenése az apostolok fölött lángoló nyelvek alakjában. 2) Midőn valaki bizonyos helyen vagy társaságban egyszerre feltünik, ott terem. 3) Törvényes ért. midőn az idézett személy a határozott időre bemutatja magát, továbbá, midőn hivatalosan a kijelelt helyen és időben ott terem valaki.