v. ~IGÉZ (meg-igéz) ösz. áth. Szoros ért. bizonyos babonaszókkal megbűvöl valakit. Megigézte őt a boszorkány. Szélesb ért. akármiféle mesterséggel, erős nézéssel, szépséggel, az érzékeket megható benyomások által megbájol vagy megront valakit. Nagy dicsérettel, bámulással megigézni a kis gyermeket, máskép: szemével megverni, tudni illik a köznép hiedelme szerent. Úgy rám nézett, mintha meg akart volna igézni. Szépségével mindnyájunkat megigézett. Megigézte magát, a székelyeknél am. sokat tart maga felől; a mongolban jeke üktei am. nagy igetevő v. nagy igéjü, azaz nagy száju, szájas. V. ö. IGÉZ.