v. ~ITÉL, (meg-ítél) ösz. áth. 1) Valamiről határozott itéletet mond. Megitélni valamely elbeszélést, azaz kijelenteni, mennyiben igaz vagy nem. 2) A jót vagy roszat, a hasznost vagy károst, a czélirányost vagy czéliránytalant bizonyos dologban fölkeresi és meghatározza. A gyermek nem képes megitélni, mi legyen valódilag hasznos vagy káros neki. Itéld meg temagad ha czélirányos-e ezt tenni. Megítélni valamely szépművet, költeményt, tudományos munkát. 3) Valakit félszegül, hibásan kárhoztat. Az emberek igen hajlandók egymást megitélni. Ne itéljetek meg, hogy ezt cselekedtem. V. ö. ÍTÉL, ÍTÉLET.