, (még-is) ösz. kötszó. 1) Élünk vele, midőn valamely cselekvés, szenvedés vagy állapot folytonosságát, illetőleg gyakori ismétlését akarjuk kifejezni. Mégis itt vagy? Mégis beszélsz? Mégis fáj a fejed? Megfordítva: ismég, röviden ismeg, de ebben csak egyszerü ismétlés az alapfogalom, mert midőn így szólunk: mégis itt vagy? ez azt teszi, szakadatlanul itt vagy; midőn pedig mondjuk: ismég itt vagy, azt jelenti, hogy voltál itt, elmentél és visszajöttél. 2) Élünk vele midőn azt akarjuk valamiről vagy valakiről jelenteni, hogy más, vagy ellenkező, mint várni vagy gondolni lehetett. Ez mégis furcsa dolog. Mégis megcsalatkoztunk mi. Ez az én bátyám mégis jó ember, azaz nem reméltem, nem vártam, hogy oly jó legyen. 3) Néha am. valaminek daczára, mind a mellett, mindazonáltal. No de mégis tedd meg, amire kérlek. Ha bár kevessel birsz, mégis adhatnál valamit. A viszonymondatban noha, bár v. ámbár, vagy jóllehet előzi meg, pl. Ámbár eleget tartóztattam, mégis elmene. Jóllehet sokat adtam neki, mégis kevesli.
"Ha bár minden rózsa leánynyá válnék is,
Galambomnak párja nem származnék mégis.
Népdal. (Erdélyi J. gyűjt.).