, (meg-hűl) ösz. önh. Melegségét bizonyos fokig elveszti. Meghűl a levegő. Meghűl az étel. Meghűl a melegített vas. Fris vízben meghűl a test. A Debreczeni Legendáskönyvben ,meghűle am megenyhűle vagy lecsilapúla, t. i. régi indulatában vagy gondolkodásában "S megtanitván ottan Szent Silvester a császárt hitönknek ágazatira, azonnal meghűle és megnyittatá a tömlöczöket. V. ö. HŰL, HIDEGSZIK és FÁZIK.