, (meg-en-t v. meg-ént) ih. Ismét, újra, még egyszer. Megint itt vagy? Én megint azt mondom, hogy... Ha megint eljősz, hozd el az igérted könyvet. E szónak gyöke a kapcsoló és ismétlő jelentéssel biró meg, melyhez a határzó-képző en járulva lesz meg-en; továbbá a szintén határozókhoz járulni szokott t-vel megent v. megént, mint szerént, végre az e átváltozván i-re, lett megint, mint képesent v. képesént, képesint, alkalmasént, alkalmasint, szerént, szerint. Így lett est szintén határozói képzővel: megest. Lehetett az ent képző eredetileg hosszu é-vel is: ént ezen elemekből e-en-t vagy ez-en-t = ezen módon. V. ö. KÉNT.