, (meg-hallik) ösz. k. Általán, a hang vagy szó elégséges benyomással bír, hogy a fülek felfogják, s az ész tudatára juttassák. Csendes éjjel a legkisebb nesz is meghallik. Oly értelmesen és hangosan beszél, hogy szava a templom minden zugaiba meghallik. Ezen ige csak egyes számu harmadik személyben használtatik: meghallék, meghallott, meghalljék, meghallanék, meghallandik. V. ö. HALLIK.