, (meg-hall) ösz. áth. Akármiféle hangot vagy szót észre vesz, vagy valaminek hire fülébe jut; szóból, beszédből megtud valamit. Meghallani az ebugatást. E nagy harangot a szomszéd faluban is meghallják. Ha meghalljátok az ágyudörgést, mindnyájan talpra keljetek. Mindjárt meghallottam, mi történt.
"A Dráva partjai meghallák keservem.
Zrínyi.
V. ö. HALL. A régieknél eléjön ,meghallgat helyett is. "Meghallattatott (exaudita est) te imadságod. (Tatrosi codex).