, (meg-hajol) ösz. önh. Szoros ért. mondjuk emberről, midőn önakaratból, nem kényszerítve meggörbed. Meghajol, hogy fölvegyen a földről valamit. A lovag, midőn sebesen vágtat, meghajol a nyeregben. Hajolj meg, hogy az ág ki ne szúrja szemedet.
"Ág ha volnék, meghajolnék
Én is szívesen.
Vörösmarty.
Átv. ért. a felsőbb hatalom előtt megalázza magát. Büszkébb, hogysem a bitorló hatalom előtt meghajoljon. V. ö. HAJOL és MEGHAJLIK.