, (meg-hallgat) ösz. gyak. áth. 1) Valamely folytonosan tartó hangot vagy zenét, vagy beszédet figyelemmel kísér. Meghallgatni az éneklő csalogányt, a hegedűszót. Meghallgatni a szónok beszédét.
"Meghallgassad, beglerbég! vedd jól eszedbe,
Értem kis királyfi vagyon nagy inségbe.
Tinódi.
2) Különösen valamely kérelmet részvéttel hallgat, kegyesen fogad. Meghallgatni az alattvalók folyamodását. Hallgasd meg, Uram, könyörgésünket. V. ö.HALLGAT.