(meg-fogódzik) ösz. belsz. 1) Más testet megfog, s attól viszonyosan mintegy fogva fentartja magát. A meredek hegyen mászkáló meg megfogódzik a bokrokba. A patakon átgázoló fiúk megfogódzanak. Fogódzzál meg az ágba, hogy le ne essél a fáról. A macska megfogódzik hegyes körmeivel. 2) Valamibe bele akad, és fogva marad. A kis madár megfogódzott a tőrben, a légy a pókhálóban. V. ö. FOGÓDZIK.